Horváth Sándor: Józan ima

Ó, hát csak ennyi az igazság?
Lelkekkel játszó
    félhazugság?
Süllyedő hajón
    gályarabság?
Fényt hazudó
    igazságvakság?
Hát ennyi jut nekünk
    szószomjazóknak,
    kisebbségraboknak,
    magyarrávakítottaknak?

Hát akkor
    vigyétek felét
        a keresztnek.

De, míg minket feszíttek
    minden anyaszóra,
    elhazudott dallamra,
    rá a Megváltóra…

Addig mienk a kín,
    de mienk az érdem.
Velünk álmodja magát
    szentté a szégyen.
Bennünk menekül az elkárhozott.
    /S hitünkkel megmenekül./
Velünk szenvedi
    életté magát az Isten.
    Igéje velünk teljesül.