Simon Menyhért: Testvérségben legyünk már nagyok
Népünknek nem kell, ki gőgösen pózol,
S leborul saját nagysága előtt –
A mi népünk ért a kevés szóból,
S csak tettekben lát megváltó erőt.
Népünknek nem kell az, aki romlott,
Erkölcstelen s csak hazug szája jár –
Hordókon szól épp elég kongott,
S pusztított jobban, mint török-tatár.
Testvér kell a mi árva népünknek,
Munkálkodó és önzetlen, okos,
Kinek tette vészt és romlást szüntet,
Jólétet, tudást, egységet fokoz.
Testvér, ki falun, tanyán és bárhol
Népünk üterén tartja a kezét,
Részt kér a várt, nagy mentőmunkából,
Ha kell, szenvedve, tűrve is ezért!
Átok mireánk a politikus,
Kinél a cél: a hír s zseb, jól megtömött.
Ki élen, legyen az bölcs, praktikus,
Előmunkás a sok munkás között!
Munkások között, kik alapot ásnak,
Jobb magyar élet alá alapot,
Harcosai az egysors-vállalásnak,
Hogy mint testvérek, legyünk már nagyok!