Gavallér János: nyakamba
havat hord a szél
arcomon könnyjégcsapok
tájidegen
a szoba és a mosoly
munkát feketén kapok
s nagyság’ les bentről az ablakon
résnyire nyitott ajtón
talán kinyújtja kezét s bérem felém
havat hord a szél
ma még nem halok éhen
s holnap olvad majd
kering még bennem a vér
bár néha zsibbad a lában
talpam alatt a föld
járom utam
nyakamba veszem
nevetnek velem a csillagok
havat hord a szél
dermedt csodák alszanak szívemben
s összetör
fösvény ösvényen a fény
2019.01.11.