Lakatos Demeter: Messze ott hol a nap szentül le

Megfog vala apóm sokszor
kezemtül,
Mutassa vala, hol a nap
leszentül.
Mangya vala: gyermek, látod
ott nini,
Messze ott, hol a nap lebújik
most nini,
Ott vagyand egy nagy, szép ország,
tudd meg te is,
Megjárd ott az világot,
ha legyék rész.
Én elemenek mast, vén vagyak,
nem ura.
Ne felejtsd el, én tanítlak
csak jóra!
Det meghalt, akkor is mondta
halálnál:
Mit mondtam éltemben ne
felejtsd el!
Rítt, de mondta bácsu nékem
örökké,
Mintha most is látom, mint folynak
könnyűi,
Mondta nékem, én nem tudtam
mosanig,
Elég, hogy az ő tüze most
belém ég.
Nem felejtem el soha sem apómat,
kicsike det voltam nékem
mit mondott:
Ott vagyand a mük országunk,
tudd meg jól,
Ott, hol a nap minden este
leszentül.