Páll Miklós: Az ezerkettedik éjszaka

Seherezádé, eljött íme, látod,
A néma ezerkettedik éjszaka.
Napnyugta jő, kihunynak mind a lángok,
És nincs a meséknek már több szép szava.

Seherezádé, sietni kell a véggel,
A pirkadat jő, s véget ér az éj.
S a nap sugara akkor mire kél fel,
Ha már a szív nem dobog és nem mesél?