Böndör Pál: Elő kell fizetnem az újságra!

                                      In memoriam Kálnoky László

Tegnap elfelejtettem megvenni az újságot
Nem tudom összefüggően előadni
mert ez nem is egy összefüggő történet
Hogy például kisiskolás korom óta
rendszeres újságolvasó vagyok.
Hogy aznap véletlenül mégsem vettem meg az újságot.
Hogy akkor még tisztviselőként dolgoztam.
Hogy a nagy ablakon
mely mögött valami butító statisztikán dolgoztam
D. I. a nagyszerű költő és ember kopogtatott
Az önelégültségről
melyet a bonyolult hazugság miatt érzett büszkeség
rajzolt az arcomra
mellyel fél órás szünetet sikerült kicsalnom a főnöktől
D. rögtön leolvasta
hogy sejtelmem sincsen Pilinszky haláláról.
A tekintélyes intézmény bejáratához vezető
lépcsők legalóbbikán ültük át szótlanul
a félórás kimenőmet.
Vissza kellett mennem.
Költő barátomra semmiképpen sem jellemzőek
az ilyen sután fogalmazott mondatok
mint amilyennel akkor búcsúzott.
– Látod ilyenek ezek a nagy magyar költők
a végén mindegyik meghal!
Fapapucsában elsietett valami villanyszámla ügyében.
Le kell ide jegyezni
mert nagyon fontos
H. Sz. az aki leginkább értékelni tudta volna
éppen a mondat butaságából kiolvasható mély fájdalmat!
Elő kell fizetnem az újságra!
De nem a hírek miatt!
Milyen hír ez is
melyben az alteregó sorsáról egy szót sem ejtenek?