Albert Zsolt: ÉGŐ KÖNYVEK
A konyhaasztalon reggelre
megfagyott egy tányér leves,
estéről maradt,
mert túl későn érkeztél.
Sokáig az ablaknál ülve
gondolkodtam arról,
hogy milyen szép a kilátás.
Hisz a ház előtti fákat
mind kivágtuk,
hogy legyen mivel fűteni.
Majd a szobában olvasás közben
hallgattam, ahogy a betűk
hangosan pattogtak.
Aztán néhány könyvet
tűzre dobtam,
hogy ne legyen hideg
és menjen az idő,
de mégis az ablakra dermedt.
Persze, sajnáltam a költőket
és az írókat, ahogy égnek
szenvedve a kályhában,
és sajnáltam az időt,
de legjobban a ház előtti fákat.