Czipott György: Perpetuum mobile

törvény számolhatlan
világokba zárul
s önmagát tükröző
silány terekre lát.
idővé széttorzult
létek zálogául
csinos pusztulással
mímel harmóniát.
– – –
tetőcserépről,
akárha vétkei
alvó bentlakóknak,
fagymarta hó suvad.
kertekben rest
csöndboholy,
megvérzik kerítések
és mennyből hintáló
roppant pillangókés.
kozmás farkasóra.
tegnap gondja kába,
csak hallgasd,
köpetszín fény
hogyan rí, vacog
utcalámpák udvarában.
törvény, számolhatlan
világokba zárul
s önmagát tükröző
silány terekre lát.
megállíthatlan már,
fagymarta hó suvad.
– – –
vágytemülve semmi.
lánytestté göndörül
kifosztott állomás
hol ég sincs fent se lent
és sínfények nyínak.
vanok porközéből
ősten őstent teremt.