Ernst Ferenc: Az erdőbe ki és vissza

Tűleveleket gyűjtök.
Szemembe szúrnak a mondatok.
Szél bontotta lombok között.
Fázós kismadár dadog.
Fatörzsre rajzolok szívet.
Nem vésem. Nem, azt nem szabad.
Csak ujjam hegyével érintve.
- nem látszik -, örökre ott marad.
Őzlábú gomba néz.
Fején csálé kis kalap.
Amott, a bokrok között.
Pár szelíd őz szalad.
Távolban fűrész visít.
Öl, miközben a télre gyűjt.
Apró vigasz talán, azokért,
kiket sorsuk összegyűrt.

Kiket sorsuk összegyűrt.
Apró vigasz talán, azokért
öl, miközben a télre gyűjt.
Távolban fűrész visít.
Pár szelíd őz szalad.
Amott, a bokrok között,
Fején csálé kis kalap.
Őzlábú gomba néz.
- nem látszik - örökre ott marad.
Csak ujjam hegyéveél érintve.
Nem vésem. Nem, azt nem szabad.
Fatörzsre rajzolok szívet.
Fázós kismadár dadog.
Szél bontotta lombok között.
Szemembe szúrnak a mondatok.
Tűleveleket gyűjtök.

Magamra tűzni az összes tegnapot.