Jánoska Mátyás: Azért létezem, mert magyar vagyok...

Azért létezem, mert magyar vagyok,
Borús ég alatt folyik vérem.
Csordogálnak itt patakok s bajok,
Míg végül én is sodrásban végzem.

Vagyunk népek, nemzetek gyomrában,
Kitaszítottak egymás markában.
Nem is tudom, az Isten baljában
Vagy jobbján ülünk magunk bajában.
Én azért létezem, mert élnem kell,
Lüktető, erős szívem nem restell
Látni, érezni és hogyha felkel,
Mint a népem, olyan lesz a reggel.

S jő koszos, csúfos egén a reggel,
Én még mindig a hajnalt ölelném.
Megfeszítve vagyok isten-keggyel
S így mégis ezt a szépet öletném.

Miért kell imamalmot forgatni,
Ha hitünk elindult már roskadni?
Miért kell rongyos zászlót bontani
S miért kell a magyar észt osztani?
Fáradt felhők játszanak az égen,
Hisz túlélni próbálnak e vészen.
Magyar vagyok, ez életem s részem,
De nem magyar már az alvó népem.