M.Karácsonyi Bea: tükröződve

hangos szavaknál
úgy vagyok kabát nélkül
ahogy te sosem
jég rian
a pupillában
és csobban ki a tó
ezüstpikkelyű hold-hal vagy
egem homlokáról űzve a sirályokat
--
az egyetlen fehér vitorlának látszom
a sűrű sötétben
ami a szemedben lakik
már nem írok rólad verset
sem lírát
szabadság ez
- mint ahogy a szél nyargal
nincsenek súlyozások
pontok és keretek
nincs zárás
ahogy kezdet sem
vagy maximum nem figyelsz eléggé