Móritz Mátyás: Manifestum
1.
ha te voltál ki túlláttál
rajtam is és a szavakon
ki nem hagyta egy toronyról
sem leugrani a kedvem
elmondhatom nem hiába
szorult a kötél a nyakamon
hogy értelme volt néha nap
nekem széllé kerekednem
2.
a magam igazát ha be
csak neked bizonyítottam
ha igaz és valódi szót
versemért csak tőled kaphatok
tiszta szívvel mondhatom hogy
istenhez is hasonlítottam
akit örömök görnyesztenek
akár a bíbor harmatok
3.
ha te voltál az egyetlen
megértőm az elmúlásban
akit meg tudtam győzni az
emberibbről és a jobbról
elmondhatom hogy az üres
szelek mellett volt egy társam
kiért megfeledkezhettem
az istenkáromlásomról
4.
ha csak te voltál ki minden
örömödet kimutattad
velem égve minden nehéz
rettegésben minden lázban
megköszönni tudom csak hogy
az én hátam támogattad
amíg a dörgésekben és
förgetegekben nyargalásztam
5.
ha te voltál ki szerettél
és aki nem is félt tőlem
akinek fájt engem látni
a gyomnyi fekete tűzben
elmondhatom nem hiába
sírt keserűségem belőlem
hogy lángvirágom szívedre
verseimmel nem hiába tűztem
6.
ha te voltál csak ki szégyen
nélkül fakadt értem sírva
mint akinek velem együtt
liftezett sokszor a gyomra
elmondhatom nem hiába
borult rám a pokol fellegszirma
állva sokszor reszketve csak
a sors gyászfátyolába vonva
7.
ha te voltál az kinek a
lehelete ült a vállamon
aki értem néha még egy
egy imát is elrebegett
büszkén mondom hogy a harcot
továbbra is felvállalom
megpróbálva félretolni
a vaskosodó fellegeket
8.
ha te vagy ki szívemet a
szíve hajlásaiba zárja
kinek a vasszuronyaim
egyenest a húsába vágnak
elmondhatom nem hiába
csattogott a lelkem árnya
hogy nem hiába írtam én
egy jobb szikű új világnak
9.
ha te voltál ki nem álltál
soha a sorsommal szemben
ha te voltál a könnyeim
és fájdalmaim néma nyelve
elmondhatom nem hiába
bujkáltam a szégyenemben
hogy nem hiába röpködött
a tűzkazal köröttem mint a pernye
10.
ha te voltál ki ellenem nem
szőtt újabb iszonyú tervet
kit a halál velem együtt
néha téged is összetépett
elmondhatom hogy verseimből
könnyem nem hiába pergett
hogy a sors sáros csülkökkel
szívembe nem hiába lépett
11.
ha te voltál ki nem látott
és kiáltott ki balognak
kit a szürkületem néha
velem együtt elborított
elmondhatom nem hiába
jártam tüskéin a csillagoknak
hogy a fogam nem hiába
volt kínnal összeszorított
12.
ha te voltál ki kereszttel
nem nyomasztottad a vállam
ha téged éreztelek a
szívemben és a véremben
elmondhatom nem hiába
folyt a vérem és a nyálam
és karmoltak a sors körmei
engem egyre keményebben
13.
ha te vagy kinek szavaiból
ki őszinteséget értek
akinek magam költőnek
és tehetségnek vallhattam
elmondhatom nem hiába
rágtak engem a bodor férgek
hogy nem hiába borzongtam
a sok halott estharmatban
14.
ha szavaimtól csak te álltál
csak úgy mint a fa-cövek
ha te voltál csak a napom
a csillagom és a holdam
elmondhatom nem hiába
hánykódtam mint a szögletes kövek
hogy nem hiába füstölgött
gyufát sem érve a tollam
15.
ha te voltál csak ki jónak
látott engem minden rosszban
aki elhitette velem
hogy magam vagyok a remény
elmondhatom hogy magamról
nem hiába gondolkoztam
gőzölögve magam fölött
akár a friss tehénlepény
16.
ha te voltál aki látta
a glóriát a fejemen
és aki a csukott ajtóm
mögé lehunyt szemmel belátott
elmondhatom nem hiába
éltem a meredt éjjeleken
úgy nyújtva neked e verset
át mint egy almavirágot
17.
megköszönve hogy a szíved
a szívemmel dobbant nagyot
hogy gondolkozni kezdhetek
jövőre a többes számban
lesöpörve magamról minden
lidérces és véres fagyot
mint aki csak érted ostoba
aki csak érted gazdátlan
2018 December 31. Hétfő
Budapest, Csepel