Zsolt Albert: Háromnegyed órán át

    Először mindig én köszönök.
Érkezésed első pillanatában
hangom megelőz, mielőtt az ajtóban
kifejtenéd magad a télből.

    Ahhoz, hogy kezdeni tudjunk,
rendet kell tenni, felásni a kertet,
ami a ház előtt maradt.
Bár te mindig az Édenből érkezel.

    Az asztalnál ülünk sokáig és
háromnegyed órán át csak kérdezek,
míg benned felolvad a válasz,
én még körözök egy darabig.