Jagos István Róbert: Ha már ott a tenger
Én nem ismerem a tenger csendjét.
Nem ismerem a tengert.
Városi zajban nőttem szét magam
– lettem férfi, lettem ember?
A legalsó szintről léptem
repedt létrákon, egyre felfelé.
Az ég tudja csak hová jutok.
Egy nagyobb zajba vagy a csend felé?
Torzít a zaj, ferdít a suttogás.
Ki magába néz, vajon merre lát?
Az üveggolyót, mint távolságot, egyszer úgy is megkapom.
Ha már ott a tenger, fulladjak hát meg ott.
2017. június 19.