Móritz Mátyás: Zajok és csendek

Ködök és párák

Az ártatlan perceimet, széttépték a farkas telek,
levegőért kapkodok csak, az ordas hullámok alatt;
az emlékeim folyói, rút sebeimtől véresek,
a szemeimben, fuldokló, sötét lángok villámlanak.

Nem akad bennem őrizni, csak hiányokat buzgalom,
tudva hogy senki előttem, tudva hogy senki mögöttem;
ki védő szárnyába vonva, megkérdezné hogy mi bajom,
a ködök és párák helyett, angyal árnyba öltözötten.

Holdtükör

Van-e bátorságod, velem bolyongani, sivatagomban,
hogy a holdtükörben, nekem ragyogjon csak fel az arcod;
rózsapíros vizeiddel, eloltanád-e a szomjam,
lennél-e az én reményem, ami engem újra alkot?...

Örülnél-e annak, minek mások sosem éljeneztek,
képzelődésnek mondanád-e, mit én igaznak véltem;
hallanád-e a szavamat, mitől másnak, füle sem rezzent,
súlytalanná tennéd-e a léptem, a varjúsötétben?...

Sziklaoltár

Szakíthatatlan lett bennem, és marad is az imádat,
irántad, kiért eldobnám a kétségbeeséseim;
megtépázva, elrongyolva, a rab lelkem, és ruhámat,
a szabad szelekkel tartva, a fény szerpentinösvényein.

Nem énekelnék én többet, a sötét tollú, vérmadárról,
barbár módra, nem taglóznám le, a reményem, és vágyam;
lelökném démonaimat, a szürke sziklaoltárról,
ha megjelennél előttem, most lehelethalaványan.

Szilánkosra

Szeretlek, túl minden időn, minden téren, minden koron,
úgy csillog bennem az arcod, szűztisztán és csontfehéren;
mosolyod félholdját látva, kitisztuló mennyboltomon,
úgy szövöm rab képzeletem, most is csak a cellamélyen.

Bárhová is menekülnék, követni fog tekinteted,
ha be is főd, ha rám is dől a sötétség, mint az áradat;
bennem talán nem szabadna, ilyen szépen tündöklened,
értem szilánkosra törni, és bemocskolni szárnyadat.

Torz

Hiába les a sötétség, az a véres tekintetű,
hiába az üvöltöző, pokolgonosz farkas-hadak;
a csőrét szívemhez szegező, szörnyeteges dögkeselyű,
a lelkem sarkában ülő, bánatos, satnya torzalak.

El nem ragadják és vonják tőlem már a békességem,
át nem ütik a szerelmem, az átkok és az ütegek;
úgy vonom a szerelmemmel, az égre a kékességet,
és úgy vetek a szívembe, égig robbanó rügyeket.

Édes mindegy I

Ne mondd hogy az örömben is, mennyi fájdalom és bú van,
hogy a vérfarkasok állnak, a hátam mögött, félkörben;
ne is mondd, hogy inkább élnél tovább, a sírodba hulltan,
unva már hogy a sok ordas hullám, csak utánad csörtet.

Ne mondd, a csendesség benned halálos, tömör, és tömött,
hogy fogadjam el fuldokló sorsom, mert nincsen másik rend;
a rothadt nap alatt, és az üszkös, penészes, romok között,
mint akinek édes mindegy, hogy csatazaj, vagy csatacsend.

Édes mindegy II

Hiába peregnek az én fülembe a harci dobok,
hiába hogy más kezében a hatalom, és a fegyver;
hiába hogy a szemükben, csak a kegyetlenség lobog,
az én szavam, és a tettem, megegyezik a szívemmel.

Fekete hollóként, az én utamat hiába lesik,
és hiába tolul körém, a véres hullámhegyre hegy;
az emléked a szívemben, meg soha nem csendesedik,
mint akinek édes mindegy, és mint akinek egyre megy.

2018 Április 19. Csütörtök
Budapest, Csepel

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf