Payer Imre: A BESZÉLŐ FA

Leveleivel, ágas-bogas gyökerével
szelíden visszafoglalja terét
a zöld áramlás.
Fának ága - vízre hajló kérdőjel.
Az íves gallyon madarak
kérdeznek csivitelve,
mintha szigetnek szentje
szelíden válaszolna.
Édes telt áramlás a levegőben
emelkedik a nap felé,
alátekint, mint űri tündér,
a fénysugárban énekel.
Fedetlen elme
fekete kertje
fényes virágot ápol.
Vigyázz! Mintha végtelen alagútnak
ámítanának boltívéről,
lét füstjében lidércek futnak,
az időnek nincs korszaka,
panelszerű lények mozognak,
itt már meghalt az élet?
Bolyongó bolygón mégis
sugárzó fa szól hozzám:
ki földön itt járt, el nem tűnt, él,
halld susogásom, szóvá alakul.