Sógor Zsuzsanna: Hajnali álom

ablakodon a virradat
pilláid sötétje mögé bújsz,
vissza, álmod fényjárta kertjébe,
a ház melletti dombon állsz,
nézed a felfutó borostyán zöldjébe
mint festett aranycsíkokat a reggeli nap,
elindulsz a közeli ház felé,
nagy ablakain a bizonyosság
fénye biztat, siess, gyere,
szoknyád borostyánindákba akad,
szaladsz, a ház tőled mégis egyre távolabb,
szaladsz, eléred mindjárt, de a borostyánindák
béklyózzák lábadat, szoknyád szakad
szaladsz, szaladsz,
de a ház már nincs sehol
ablakodon a virradat