Alföldi Géza: Ha nálunk született volna

Népszámlálás volt Betlehemben, –
így szól a karácsony története, –
s akkor született meg egy roskadt istállóban
az Úr egy Fia, – Mária gyermeke.

Nem volt, ki szállást adjon nékik,
barmok lehelték rá a meleget,
nem volt egy pólyája, egyetlen takarója, -
meséli a monda… Mert: ott született!

De Cegléden, vagy Kecskeméten,
a Hortobágyon született volna,
az első Karácsony történetéről
így szólna ma a bibliai monda:

Rozál épp az udvart seperte,
János meg a jószágnak almozott,
a kis Péterke az öreg kandúrral játszott,
a puli… az meg hátul kalandozott.

Akkor ért a ház elé József.
Jó tejszagot lehelt a méla csönd.
Mária fáradtan alig vonszolta magát,
s a kerítésen át József béköszönt.

Rozál fogadta hangos szóval:
– Mi szél sodorta erre kendteket? –
– Törvénybe mennénk. De beteg lett az asszony,
s pihenni kéne, mert – ránk esteledett.

Kerestünk födélt a korcsmában,
de szállást a bérlője nem adott,
hej, pedig az asszony az utolsóban van már,
de hiába! Nincs pénz, mert szegény vagyok!

Már istálló is elég lenne,
csak tető legyen már a fejünk felett…  
Rozál a seprűjét a falnak támasztotta,
Bodri a kiskapuig settenkedett.

– Takarodsz vissza, beste lelke!
Kerüljenek csak kietek bentébb!
Talán egy ágy, az csak akad majd még a háznál…
hogy elfáradt, szegény, eszem a lelkét! –

Szélesre tárta a kiskaput.
Mária arca mint viasz: sápadt.
– Ne ugass már, Bodri!… Hát nem látod, hogy vendég?!
Eredj csak Péterke, s szólj az apádnak!

Jöjjön csak lelkem, segítek én…
Támaszkodjék rám!… Óvatost lépjen!…
Úgy-úgy, lelkem!… Kend meg csukja be csak a kaput!
De siessen, oszt maga is segéljen!…

János is sebten előkerült,
kemény keze még a villát fogja.
– Utasok… Nincsen szállásuk… S beteg az asszony…
Behívtam őket…– Már miért ne tetted volna?!

– Az asszonynak vess tiszta ágyat,
az ember meg a lócán elalhat.
És valami enni is akad tán a háznál…
Péter, egy kis borért, fiam szaladj csak! –

A Bodri is odasündörgött.
Péter a butykossal máris kocog,
s ameddig az asszony megvetette az ágyat,
János kolbászt, s egy köcsög tejet hozott.

Máriát már a fájdalom rázta.
A párnák között csöndesen feküdt,
s amíg az asszony terít, megnyugodva látta,
hogy János a szobába éppen befűt.

A kemencében lángolt a tűz.
Rozál az ágynál csendesen állt ott,
és lelkükre a tiszta ágy friss párna-szaga,
mint a békesség, szelíden leszállott…

Kint az égen holdfény ragyogott.
Házra, tájra ezüst hímport hintett,
s még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában,
ím, megszületett a régen várt kisded…

A szomszédságból akadt bölcső.
Nagy Andráséktól csipkés kis paplan,
s négy-öt asszony zsibongott a szomszéd szobában
a kis teknő körül szép köralakban.

Jaj, de szép fiú!… Nézd csak, apjuk! -
Ujjongott Rozál, míg óva mosta…
És ígyen született meg az isteni Gyermek…
már hogyha nálunk születhetett volna!

szozattv


szozat a tiszta hang jankocsm archiregnum1209 szekoko1227 szentmihálynap napéjnapfor kerecsen2018 Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf