Demeter Zsolt: Otthon

öreg graduale – halk örömének
rezdül
fölöttem könnyez
pergő lélekcseppek ablakomon
bekocognak őrző éjszakákon nyugovóra
bensőm kirojtosodva cserepezi bőr
fogant fiad torkán csobog a szó
hogy itassa címeremben két oroszlándühét
szügyén pára virágzik
pillantásával aranypecsét sörénye lebeg
öreg granduale – halk örömének
madárfütty nyelte erdők omlanak
zöld fényjárta ösvény rohanó talpaid elé