Jánoska Mátyás: A hajnal szerelmese

Piruló arc fénylik fel a sötétben,
 Szememet vakítja meg a csodálat.
Éhes farkasként feléje rohanok,
Hisz az éhség dorombol a lelkemben.
Hiszem, hogy megragadom a csodákat.

Akarom érinteni a csodákat,
Elsőként a piruló, fényes arcot.
S lám, a hajnal is éledezni látszik,
Majd érinthetném a hófehér nyakat.
Csenhetnék arról az arcról egy csókot.

Csókjaink közösen záporoznának,
 S tetőfokra hágna fel az ölelés.
A szenvedély rózsafája kinyílna,
Hálákat rebegnénk mi Cupidónak.
Szerelemben törne fel a törekvés.

Ezt akarom, halálosan kívánom,
 Álmából már felébredt a hajnalunk.
Menny és pokol között is lángol lelkünk.
Oly szép és gyönyörű vagy te, angyalom!
 Mi örökké egymásért élünk s halunk.

                          2016. november 6.

szozattv


szozat a tiszta hang Rátkai 10 11 TriaNON harangja EST attila1017 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf