Jónás Tamás:IMA A NYÁRÉRT
Megoldotta magát az ősz.
Ez a lassú csepegés végre pazarlás.
Zsugori nyár után gyengéden túl erős
pazar ásatás
mindenben, ami nem
test.
Érzed, ahogy felejtesz?
Ha mi nem
szórjuk szét vagyonunk,
a beteg est
éjszakára fekete keresztet
szúr homlokunkba.
Aki nem szeret, munka-
nélküli, reszket.
Dolgos kezekben agyon unt
mozdulatainkat kimossa ez a száz nap.
Az elmúlásból párolgó imádat
véletlenül recsegő
imákat
suttog, ahogy az eső
kopogtat, járdákat a lábak.
Végre kibontott minket az ősz.
Olyan idegenek, hogy szinte ismerős-
ek az üres ágyak.
Kivárlak,
s ha már imádlak,
bevárlak.