Dupka György: Tiszaháti képeslapok

1.

Emeltünk itt sárból erős Várat.
Itt, a Tiszaháton, hét falu fölött
Keleti széllel mennyei álom pörög,
S népünk keservéből föltámadt,
Kilépett rongyából, s jussát
Magának ím lefoglalta –
Sok száműzött Dózsa-Esze-unoka,
Követi ősei vágyálmát.

Hej, én jó népem, én jó vérem,
Ne viaskodj többé a jeges árral,
Gyarapodj jó borral, kövér búzával,
Hitünk a bajtól védve védjen!
Hét falu ölében, a Tisza –
Batár-közben, tavaszi derengésben
Kincset érlelj, szőke mezőn és réten,
Forrásunk legyen mindig tiszta!

2.

Apámék arca
Már rég ráncbafordult,
A kapa súlyától
A csont fellazult.

Ősz fészkel a
Földtörők tarkóján.
Lépjünk őrségbe
Tájunk ormán.

3.

S rőt-sugarából
szavakat fakasztok:
olyanok, mint a
tájból feslő csillagok,
mint apám
akác-kemény tekintete,
mint anyám
szép síró-nevető szeme.
    Őrzöm a tőlük kapott
    kincset:
    a nyelvet,
    közösséget,
    hol gyökerezhetek…