Portörő Kátya: Bosszú

Fröcskölő idegen
szájakon heverészek
szemekben villanó
halál homályos
vágy lábaira állok
bűnök sorsszagú
illat árjában fürdetem
véres gondolatomat
ivadékaidon nevetek
Asszony…
Semmirevalók
csókolják talpamat
reccsenő gerincek
elhaló hangjain
aggodalom nélkül
járok
szánalom borítja
fejtetőm
agytekervényem
hínárként
az élők nyakára
hurkolom
Minden tetem
az én gyilkos
művem lesz
szerelem szépségét
belső láz-virágát
sírók könnyeibe
ültetem
s megvetem
a hitet
A gyengét erőszakkal
kétely rabláncára fűzöm
átlátszó üvegoszlopok
hengerébe zárom
a fájdalom sikolyát
Vihart támasztok
forgószelem
az elfelejtett
arcok maszkját
a semmibe szórja
halott képmások
temetőjévé teszem
a tehetségtelen Világot