Móritz Mátyás: Egy halottnak hitt költő, a huszonegyedik században

Majd hetven éve annak, hogy a tollamat félre dobtam,
félve az élettől, arcom a hideg föld alá fúrtam;
azóta nem írtam verset, azóta nem vonyítottam,
szorongó lelkemmel, zúgó egek fenekén lapultam.

Megcáfolni nem akartam, nem is tudtam a végemet,
hogy legyen beszédtémája majd, a dolgos tömegeknek;
azóta nem tartottam a fénybe a mindenségemet,
kezeim az írástól most is, tehetetlenül remegnek.

Persze egy viszály sem tartott bennem sohasem szünetet,
és az életemmel nem is egyszer vetettem már számot;
hiszen a kínjaimból a jövőm még meg nem született,
várva a jó szavakat, a kenyeret, -a szabadságot.

Fel csak a rémálom ébreszt, el csak a rémálom altat,
látva hogy az emberből hogy lett irányítható robot;
elhagyva az öntudatot, nem is vágyva az oltalmat,
bár igaz, az én lelkem sem épült, -nem is csinosodott.

Azóta sem feledkeztek meg rólam persze a gondok,
és ha voltak kik tiszteltek, azóta már mind halottak;
a világ fordulásába, most is csak beleborzongok,
és hogy megszeretni engem, kik és miért folyamodtak.

Nem voltam jó óvatosnak, és nem voltam jó merésznek,
nem hiszek a valóságban, és már régen nem álmodom;
a tüzek helyett szememben, sötétségek legelésznek,
holmi szorongó szellemként, csak magamban ólálkodom.

Nem akarom hogy bárki is, valónak higgyen és lásson,
hogy bárhol rám találjanak, hogy bárhol rám akadjanak;
hisz százszor megénekeltek engem, és porráomlásom,
élőnek ne is valljanak, halottnak se tagadjanak.

A szavakkal nem is tudom, hogy most miért hadakozom,
mikor a szabadságból sem épült itt, csak újabb börtön;
ha iparkodnék is, már nincs erőm, -nem is adakozom,
és félek hogy félelemmel, a gonoszt már nem is töltöm.

Hogy van-e és hogy majd lesz-e remény, nem is kell már tudnom,
és legjobb ha halálomat, idejében begombolom;
mert a rosszban hiába is kérném és keresném nyugtom,
hogy értem ki, és hogy milyen terhet vállal, meg se fontolom.


És önmagammal csak egyre kevesebb napban lesz részem,
úgy dúdolgat csak a süket fülembe most a halál dal;
hogy becsüljem magam, -kevés a vágyam és törekvésem,
győzelmem sem érhetem el, csak a Te jóságod által.

 

2017 Október 3. Kedd
Budapest, Csepel

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf