Ölvedi László: Zúg a Vág

Fut, zúg a Vág.
Holdfény remeg a csillanó habon.
És a zengő, szilaj ütemben
A bércek örök lelkét hallgatom.

Száz mérföldnyire,
Valahonnan, tán a Krivánról
Omló szikla görgött a mélybe.
Megtört csöppek ezüst tengere
Kavargott a visszhangos éjbe’.

A parton álltam.
A rét holdfényes bársonyára
Felhők hímeztek barna foltot.
Halk, fehér csönd terült a vízre…
Csak én hallottam, valahol messze
A Vág jajongva fölsikoltott.