Tamás Lajos: Örökségem
A dédapám még törte a szót
S két part között küzdés volt élte.
Szláv álmodónak lassú vére
Birkózott benne a varázzsal,
Mely örökségét hordta, tépte.
A nagyapámban elpihentek
A vádoló és sajgó harcok.
Az oltott ág bimbókat hajtott
S a fakult múltat úgy őrizte,
Mint kontár a művészi rajzot.
Az apám már bevert gyökér volt,
A bűvölet egy röghöz fonta,
S ha titkos vágás, vagy goromba
Ütés rezgett nemzetén végig,
Dühhel szikrázott magyar volta.
Ő tőle kaptam magyarságom,
Mely el nem nyűtt akarat telje
Elkanyarog az idegenbe
Bezárt szívekhez medret ásva,
De vize tiszta itt eredve.