Kátya Portörő: Vég-játék

Magányom határán
fátylamat leterítem
csend ölel
halkan dúdoló szelek
szárnyaira fekszem
csukott szemmel
eljátszom halálom
édes ízébe
fojtom bánatom
értetlen tekintetek elől
menekülök
szépségemet nem adom
kufároknak
nem tehetem
elhagyom otthonom
elrejtőzöm
a fenevad elől
illatok emlékezetébe
vésem
pillangó életem
a mosoly karjaiban
haldoklom
senki nem találhat többé rám
fehér gyolcsba öltözött lovagok
viszik majd tetememet
a végtelenbe
nem maradhatok
magányom határán
fátylam elengedem
a szélben
sivatag homokján
futok mezítláb
észrevétlen
egy hangtalan sikoly leszek csak penge élen