M. Karácsonyi Bea: hajnal
add rám a hajnal
csipkeköntösét
vakuló csillagok
idején
amikor a kövek nem mozdulnak
és a csend párás narkotikum
simíts
markolj
ízlelj
mint a szót
vagy keserű eszpresszót
míg el nem húzódom
akár szemről a szemhéj
s csipkeköntösöm
elemészti a fény