Gyetvánné Bercsényi Ilona: Ördögszekér

Vajh ki ne ismerné az ördögszekeret,
mit az őszi szél hajt kopár tarlók felett;
szúrós tövisbokrát a magyar mezőnek,
zörgő kísértetét a bús temetőknek.

Ez vagyok, lássátok, szúrós ördögszekér,
keserű magyar sors, letaposott remény,
kit letépett, s kerget cudar idők szele,
s kinek töviseknél sem maradt egyebe.

Nem mondhatok nektek könnyű kis meséket;
bennem sír a lelke a megcsúfolt népnek.
Hangom kellemetlen, kínban fogant átok,
elkerültök, mert csak bajt hozok reátok.

Nem tudok én soha megpihenni;
zörgök, hogy boldogan ne aludjék senki.
Kerget engemet a magyar végzet szele:
én vagyok a holtak visszajáró lelke!