Könnyű László: Oly messziről

Ülsz az asztalnál és gondolkodol
vasárnap délután egyedül,
szemed a messzeségben honol,
a szíveden a csend hegedül.

Körötted a halk szomorúság,
borult az ég, hűs a levegő,
a fák haragoszöldek, némák
és lassan megered az eső.

Sírás fojtogatja a torkod
és tudod, így tart ez örökké,
míg mázsás bánatodat hordod,
míg elindulsz a kék ég felé.

Valahol megcsörren egy tányér,
valaki beszél és nem érted,
túl vagy már a földi körön és
a világot messziről nézed.