A. Turi Zsuzsa: Szerelem
Szívemet szögekkel verted a keresztre,
alvadt vérbe zártál mát és holnapot,
mondd miért tartasz még lándzsát a kezedbe’,
miért takarod előlem a Napot?
Sötétkék árnyékok, tűként szúró fények,
végtelennek tűnő nyűtt hétköznapok,
kereszten, árnyékban torzak a remények,
kicsorbult, hűlt szívem halkabban dobog...
Sötétkék szemeid hazug sugarában
sár, bogáncs és hamu fedi a fejem,
áttetsző hálón át, megrepedt világban
torkomon elakadt szó a szerelem.