Portörő Kátya: A szenesvödör (az óvodai jelem)
Ott állt boldogan
a mosoly sarokban
fekete gyémánttal
színültig tele
csak néhány lapátka
s már izzott a kályha
láng nyelvek
pöröltek vele
kémény sikoltott
tűz el ne aludjon
padló ropogott
ki soha ne fogyjon
az otthon melege
ne szökjön el
fekete gyémántok
szétgurult szép álmok
színetek
sosem felejtem el.
--
így lett
lelkem sötétje
szikrát szóró
pincemély titok
--
fekete istenek
fekete dobokon
fekete éjben
feketék táncolnak
fekete zenére
feketeségben
fekete az öröm
a bánat is fekete
fekete minden
hiába gúnyolsz
akkor is szeretlek
fekete isten