Sárosi Árpád: Aki üzent értem
Tegnap hívtál erdő, üzentél utánam:
Odakint több a fény, igazabb világ van.
Odakint kurjanthat fékezetlen kedvem,
Nem nyűgözhet semmi, ha vendéged lettem.
Kísértetet rejtő falak, zugok, zárak,
Bocsássatok már el, fáradt vagyok, fáradt.
Aki üzent értem, nem várhat sokáig,
Nem várhat a holnap halott hajnaláig.
Régen hívtál, erdő, én csak ma jöhettem.
Szomorúra sorvadt kurjantós, víg kedvem
Birodalmad csöndes, mint a gyászos udvar,
Tele minden ösvény, bujdosó nagy búval.
Hová lett a nóta, az illat, a mámor?
Kiesett a napfény, billent koronádból.
Némán hull öledbe a száz húrú hárfa,
Sirató dalt suttog fehér testű nyárfa.