Sziklay Ferenc: Kisvárosban

Temető van itt, csak a fejfák élnek:
Neve van mindnek és járnak, beszélnek;
– Én vagyok köztük halálra szánt virág.

Tunya levegő – nehéz szag, – tört sugár, –
Elpuhult jólét, – jóllakott lágy lélek, –
Nincs verőélet, vágyak, feszülések!

Az érző ember itt fásulttá ernyed,
Itt nem gyűlölnek, itt nem szeretnek,
Kényszerből fogant, ami kevés gyermek.

Itt nem érez senki. Öröm, bánat nincsen.
Itt nem érez senki kínt, vagy boldogságot,
Csak valami nagy, sápadt butaságot.

Ez a hely nem a tavasz gondolatja,
Elvetélt magja sáros, piszkos télnek…
Temető van itt, csak a fejfák élnek.