Bíró Rudolf: Homokvár
Homokformába szórtam a múltat,
építettem magam köré
magasabbnál magasabb
falakat.
Tornyoztam az emlékeket.
Csepegtettem az álmokat.
A falba betapasztottam
mindenkit, és mindent,
mit egykor szerettem,
hátha személyes
déva-váram megáll a lábán.
Gyermekként építettem
jelent.
A múltból,
egy parton.
Nem tudva, hogy kockázatos.
Eljött a dagály:
fölém emelkedett
a múltból épült
homokváram megsemmisült.
Csak néztem,
ahogy a szüleim
a lassan elfolyó
ablakokból integetnek felém.
Iszap maradt előttem,
a megformázhatatlan
valóság.
Térdre rogytam.
Ujjaim közül kifolyt
az idő-homokja.