Fülöp Kálmán: Elengeded
Pattog a máz az éjszakában
üres a szív,a semmi fő
s mi tördeljük a perc nyugalmát-
fazék felett rozsdás fedő.
Álmatlan arc,sanda mosoly-
ágyéktüzén a hányadik-
s elfonnyad mind lassan a korral
lehetsz akár a századik
ki rámorzsolod az élet nedvét,
míg szobádban hallgat a sötét,
s mint aki jól végezte dolgát-
elengeded a lány kezét.