Gavallér János: egykor /csigusszal/
hagymás-paprikás zsíros kenyeret ettünk,
bort ittunk, velünk vacogott a hajnal,
kerestük az elveszejtett szarvasagancsot,
s diadalittasan összerogytunk magyarként
kén barlangokban szunyókáló hősökről beszéltünk,
eszeveszetten vágytunk valami másra:
őseink bocskorára, táltosokra, lovagolni szerettünk volna
iszapban, sárban, térdig érő halálos vérben,
ebben az ernyedt posványban nem létezni,
aztán fel kelt a nap
kupicákban mértük a lélegzetet,
s elfojtottuk lidérc-álmaink szörnyszülötteit,
nem maradhattunk gyerekek a tanítás szerint
gordiuszi tudomány tekerült viszony-iszony az időre
sótlan pofákat lestünk, vihánc-fruskák báját,
hol a kenyér volt savanyú, hol a bor keserű,
rezzenéstelen arccal néztünk a semmibe, nekünk semmi sem sikerül,
2018.01.27.