Nagy Horváth Ilona: „Nézd, hogy karikázik mezei szagokkal...”*

/*J.A./

Készülő fészkekre ereszkedik
az este, hajába igazít
néhány álmos kis bogarat,
majd karjait égnek eresztve
tenyerére simulnak szépen
a koraszülött csillagok.
 
Szél segíti vállamra
a könnyű kiskabátot,
minden méh elzümmögte
mára minden dalát,
s a járdaszélre esve
részegen idézi
a  virágszemű  lombok
méznehéz illatát.
 
Léptem körül puhán
meggyűlnek a hangok,
álmoskás lámpa fénye
küld haza mint kódorgó
gyereket,
hiány kordul,
engem nem várnak,
s a csukódó ablakok,
mint elkésett harangok,
kongják felém az elmúló
delet.