Sütő Kálmán: Megfullad, kit bűne ideszült

Jöjj, ölelj, éltem vigasza,
hajolj le lágyan, puhán hozzám,
életem emberi érzését
ragadd ki: megöli a posvány.

Ez a föld véres bűnök helye,
fertőző szennyek s bűz fészke lett;
megfullad, kit bűne ideszült:
ölelj, s tedd homlokomra kezed…

A rózsa dicsvágyak árnya itt,
tövise a vezeklőbe szúr;
üldözött bujdosók szívére
legalább – hideg harmatja hull…

1933
/S az életem most széjjelosztom…/