Búcsúzik Jóna Dávid és Szentjánosi Csaba barátaink verspárbaja a Gazduram!

 Gazduram!
 
Hogy kezdődött…talán úgy, hogy
nem is volt kezdete,
ahogy a Galaxisok egymásba olvadnak,
úgy olvadtak-találkoztak verseink,
mindennapi dolgaink milliárd csillagával,
köszönjük Cságoly Péterfia Béla főszerkesztő úrnak,
a Szózat folyóiratnak, hogy
ezt a körforgást, táncot, egymásra felnézve
(mert milyen szép paradoxon, hogy amíg
lenézünk, hogy a másik versét elolvassuk,
addig tulajdonképpen fölnézünk rá)
éveken át megmutathattuk kedves olvasóinknak.
Reméljük, hogy mindenki talált magának
egy csillagképnek megfelelő verstérképet-
ami talán segít eligazodni vagy útmutatást adni
a mindennapi hajóutakon.
Gazduramnak: Jóna Dávid költő barátomnak
köszönöm, hogy együtt sétálhattunk
a lapok-sivatagán át a költészet-oázisáig.
Nem is tudok igazán elköszönni,
mert olyan ez, mint egy vonal, ami csak
két végtelenség közé ékelődik,
vagy mint a levelét hullató fa,
ami a télben csöndet, árvaságot virágzik,
nem lehet elbúcsúzni, megköszönni
a lélek versvalóságát, csak lélegezni, lélegezni
a szavakkal, a szavakon keresztül a kimondhatatlant,
KÖSZÖNÖM!

Szentjánosi Csaba
2018-03-25

Kedves Csaba és Dávid!
Dávid első, nálunk közölt írásának legszebb soraival búcsúzom most, de csak Gazduraméktól. Dávid, Csaba hiszem, továbbra is a Szózat alkotói család tagjai maradnak… Köszönjünk és én is köszönöm még egyszer: -cspb-

„Köszönöm, hogy VAGY, hogy találkoztunk.
Szeretlek.
Elfogadlak – akárki vagy, akármilyen vagy.
Nem várok Tőled semmit.
Nem megváltoztatni akarlak, hanem megváltozni akarok Általad.
Köszönöm, hogy léted arra indít, hogy túllépjem felszíni önmagam,
és a tolakodó lényegtelenen túl felismerhetem
a Benned és bennem lakozó Mindenséget,
azt, hogy a Mindenség Szívében egyek vagyunk.”

[Biegelbauer Pál, megjelent: Szózat havilap, 2010. május]