Pethő László Árpád: Az ég szemgödrében

         XLIII. fúga

Letérdelhetsz ott
hol a dallam hátba vág
virágzik  -  madár

éltemben mene-
külve ( menekülten) be-
fogadtok látva

a futó létre
morduló fényességet
robbanó tájat

lásd alattatok
is inog minden – hétrét
egekbe készül

„fejvesztett” isten
lecsapván ama árok
nélküli műre

mit  kreáltatok
építés közben állva
beállva holtan…
          x
Magad ölnéd – hí de gyáván
sugarasan – félve – vállfán

törzsgyökeres magyar álom
visszalépnék de nem állom

légy pihegős akár a liba –
csak állj talpra mintha bika

szőrén-szálán itthon vagy már
hát ne törj térden – gyáván.
                  x
Otthon akkor vagy
ha már csendben fürdőzve
alámerülhetsz

álomban   -  álom
térdig lent és fent az ég
mámorában lesz

imából ének
melled köntösében a
látható végzet.
               x
Szemtől  szembe a
kezdet végelátható
kivülmaradó

görbületével
hogy lásd a Megfeszített
magasodását

s a többre látó
szelídített távolság
egymásra tevő

hihetetlen ösz-
szecsapását itt a föld
s ég szemgödrében

toronyiránt ott
hol van híre viharban
isten házában

lovát hajszolva
falon függőben vizet
fakasztván – dalni.