Sárosi Árpád: Áldozom a napnak

Az álmok mese fátyolát,
Hajnal ne gyűrd le róla.
Legyen, a csendnek szárnyain
Övé, a legszebb óra.
Csak én megyek, megáldozom
Oltáromon a napnak;
Tanúja, senki ne legyen
A szakadó szavaknak.

Álmodjanak erdők-hegyek,
Ne ébredezzen ének,
Mikor remegve áldozom:
A napnak, tűznek, fénynek.

Nap, lángot, ragyogást te adj
Két, hervadó szememnek,
A szívem, számat, véremet
Örök tüzeddel verd meg:
Fülembe rontó énekét
Szerelmes, szent titoknak,
Élet-igéket, örömöt,
Mit soha el nem mondtak.

Omlik az arany zápora,
Vidám zsoltárok zsongnak
Viszem, király, dús kincseid:
Ébredő asszonyomnak.