Kapui Ágota: Otthontalan
neked is fáj az áradó idő
neki is marja lépteit a kő
talpa alatt zötyög a semmiség
kilátás nincs és messze még a vég
neked is fáj az álmatlan hideg
fekhelyét rongyból s kőből veti meg
körme alatt a kérés elakad
tenyerén nyújt át esdő szavakat
neked a holnap karnyújtásra van
ő álmaiban is otthontalan