Radnai István: A képzelet valósága
- Petőcz András gondolataihoz -
a nyár az élv a nap fényes korongja alatt
amint a későősz összefogott a téllel
hiszen nincs közünk halotthoz
olyan mogorva volt pedig megtanulták
hány nyelven lehet itt tanulni
már nem barát beköltözött csendbe egy pohár
és a csatornán át jégbefagyott vitorla röpít
most mégis vissza várjuk vízió vagy látomástól
vérbe fagyott időm elmerülnék a félelmetes
ködlátomásba elrohanni hiszen percnyi sietős
de egyelőre mint vetetlen ágy derül a fájdalom
az apokalipszis lovasa a nyugalomban vágy nyugalmát keresi
ha mégis visszatérne a tavasz fái közt ködpamacs
a gyenge fényben felmerülne aki előlünk ködfellegekbe lovagolt