Bátai Tibor: a megmagyarázhatatlan

az iskola udvarán éreztem először
harmadikban
 
pedig minden ellene szólt
 
a nyakban szűk kisdobosing
a sötétkék rövidnadrág a fehér térdzoknival
a magasszárú lakkcipő
a felvont szemöldökökkel felügyelt alakzat
feszengő várakozása
az indokoltnál jobban pattogó vezényszó
egy idétlen orvtámadás a mögöttem állótól
a dobpergés
a csapatkürt fojtott vihogásra ingerlő hamis hangja
 
de amikor felhangzott az első ismerős akkord a hangszórókból
borzongás futott végig a gerincemen
és kitartott az utolsó taktusig
 
képtelen voltam uralni
minden beazonosítható ok nélkül
tőlem függetlenül kerített a hatalmába
 
elmaradt az egyening
a rövidnadrág a térdzoknival és a lakkcipővel
el a dobszó meg a hamis kürt a vezényszavakkal
de maradt a borzongás azóta is
ahányszor csak hallom
 
és nem értem hogy vannak
akiknek magyaráznom
sőt
olykor még magyarázkodnom is
kellene miatta