Kapui Ágota: Érzem
Érzem, ahogy lélegzik a múltam,
szaggatottan szed még levegőt,
ahol járni s beszélni tanultam,
nem lát fényt és nem remél jövőt.
Görnyedt hátán tartja még a házat,
hegyeket s a vízmosásokat,
új barázdát szánt majd az alázat,
ajtót nyit és bárkit befogad.
Szülőföldem arca megkövezve,
- járdaszélen bomló hordalék -
s házainkban lámpát gyújt az este,
ott vigad egy másik nemzedék…
Érzem, ahogy lélegzik a múltam,
voltak lelke nyomja mellkasát,
mindaz, amit egykor ott tanultam,
tőle messze talált új hazát.