Nagy Sándor: Ió

Kong az ürességtől a gyóntató-
fülke. Úgy látszik, itt már mindenki előre
meggyónta bűneit, és eszük ágában
sincs visszajönni. Mindannyian maguk
mögött hagytak szervetlen testeket,
hallgatásuk többet elmond róluk.

Bűneik később öltenek alakot,
lehet még el sem követték őket,
vagy ha követték is, úgy vélik, az csak
akkor válik vízzé, ha visszahangzik tőle
a harang is. Meg a terek zúgása.

Aznap délben mégsem harangoztak,
csak valamiféle morajlást lehetett hallani,
amire a szarvasmarhák is csak összecsődültek
a mező közepére. Mennyivel furcsább
eseményeknek lehetnek szemtanúi
akkor a marhák?

Aztán ha már minden kenyér elfogy,
egy afféle Metamorfózisi fordulattal
arra készülsz, hogy, noha még utoljára
vér tapad a kezedhez, helyet foglalsz trónusodon,
és végül két üsző lép ki a fülkéből,
bőgésük a harangzúgás.