Pororo Kátya: A szabász
először vonalakat rajzol
majd tűket szurkál finoman keze
óvatos fércmunka következik
majd kiollózza a lényeget
kiszabva leendő életed
tetszetősre tervezett
eladható eleganciáját
zubbonyodba bújva tetszelegsz
míg meg nem hasad a szövet
foltok nem ékteleníthetik ruhád
hát hagyod
hogy az újabb holnapok szabják át
kelletlen mosolyba bújtatott
léted anyagát
s a napok sorsmintái között
elveszik észrevétlen
aki lehettél volna
a meztelen igazság