Fülöp Kálmán: Harmónia

Ott helyezném el önmagam
a végtelenség távlatában,
ahol a mindenség szava
harmónia,melyet ha kérhetsz
barátként van mindig veled

egy verssor édes ritmusában,
a zene tiszta hangjain,
a falról visszanéző képben,
a néma perc harangjain

s az időtlenség szálló porában,
abban is, ami nem lehetsz-
génjeimben hordozom önön világom
s verseimben az életet.