Rév József: Olvad az acél

Zúg, sistereg az olvadó acél
Sziporkák járnak, várnak, vakítva dől a fény.
Félmeztelen alakok forgolódnak,
Elébe állnak izzó olvasztónak,
Isten-erővel emberkéz száll szembe…
– S nekem egy méla dal jut az eszembe.

Ez hát a lét! A kő tanul hajolni
A kicsiny ember lángesze előtt;
A kő, feledve ezeréves múltját
Gyáván olvad: nem bír el földi hőt,
A büszke kő, a szikla vízként ömlik
S a tűz, ez isten, rabszolgája lesz
Az embernek, ki tűz-isten felette
Létének lélekvesztőjét evez…
Oh szent vagy, tudás, gyarlóságunk hatalma,
Ki kőből sajtolod a kenyeret,
Oh nagy vagy ember, mert hatalmat szereztél,
A kő, a tűz – tán az Isten felett!…

Zúg, sistereg az olvadó acél,
Most formát tart a gyármunkás alája,
S gyáván búvik a szűk minta ölébe
A megtört tűz, az Ember rabszolgája!
Rúd lesz belőle, hosszú, vékony rúd,
Mit lánymunkáskéz csigavonalba fékez,
És születik a meghódolt acélból:
Csavart oszlop… a véres drótsövényhez…

…Oh hát ezért? Ezért csaltátok hát ki
Évezredes sírjából a vasat,
Hogy embervér ömöljön végig rajta,
Halálhörgéses, véres iszonyat?…
Rakhatjátok már azt a tüzet nagyra,
Tűz és vas úgy is óriási nagy…
Nyomorult ember! Hisz te nem az ura,
De legutolsó rabszolgája vagy!
Lángot gyújtottál büszke bírni-vággyal
És letüzelted legszebb kincsedet
Mert elégett az öngyújtotta lángban
Lelked szene: az emberszeretet…
–  –  –  –
Zúg, sistereg az olvadó acél,
Sziporkák járnak, vakítva dől a fény,
Isten-erővel emberkéz száll szembe…
S nekem egy vágyó dal cseng a szívembe:
Oh, ha feledné a jó ember a tant,
Mely halomra ölt már annyi ártatlant,
S a tűz többé nem a kohókban égne,
De bent, a békés szívek bensejében:
Boldogság lenne az ember hazája,
S nem lenne többé a tűz rabszolgája!…

szozattv


szozat a tiszta hang Balassi MH2018 2 1 doni MH2018 1 1 Százgyökerű szív2 1 karpattradedia Kitörés túra előadás lelkisegély1 lelkisegély2 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf